|
|
A Stílus:
stílusos latin 1. valamilyen stílusnak megfelelő, ahhoz illő 2. tetszetős, szép stílussal rendelkező 3. ízléses, finom; odaillő
Bakos Ferenc: Idegen szavak szótára, Terra Kiadó
A mai rohanó világban, gyakran megfeledkezünk arról, hogy a lényeg a részletekben rejtőzködik. A méltán híres magyar bor és pálinka önmagában, egy mezőgazdasági ágazat sikere. Azonban, ha jobban elmerülünk a témában, ráébredhetünk, hogy eközben dicséri a borász, a termelő hozzáértését, keze munkáját, kifinomultságát, művészi alkotását, termőhely-választását, a természet szeretetét, technológiai beruházásait. Úgy hiszem, a magyar borász és vendéglős ügyel a minőségre, az esztétikai megjelenésre és mindenre, ami a sikerhez hozzájárul. Létezik a magyaros vendégszeretet, és igény az apró –mégis jelentőséggel bíró- részletekre.
Az esztétikum, a hagyomány, a vendéglátás társuljon profizmussal, hogy ne érjen véget a palackozásnál a minőség. Élvezzük az ízeket, a hangulatot, a körítést, a megfizethető luxust. Ebben szeretnénk segítséget és választékot nyújtani. Tálaljunk a világnak, tegyük ki a kirakatba azt, ami ebben a kicsiny országban értékes és hagyományos. Húzzuk ki magunkat, és legyünk büszkék a mi Tokajunkra, Villányunkra, Badacsonyunkra, eközben elnézést kérvén mindenkitől, akit kihagytam. Merjünk, és legyünk stílusosak, adjuk meg a módját, tegyünk az asztalra mindent, ami a jó borhoz dukál….
Orbán Balázs
Egy kis olvasnivaló, művészet, irodalom, hangulat és…… Stílus…
Márai Sándor
Magyar borok
A bor férfidolog, csendesen kell beszélni róla. Leghelyesebben egy pohár bor mellett.
Ha megöregszem pincét akarok, ezt már szilárdan elhatároztam. Semmi mást nem akarok az élettől. A pince helyét is kinéztem, nem messze otthonomtól: gyalog járok majd ki, s vigyázok, hogy a környékbeliek, bortermelők, gyümölcsöskertek tulajdonosai, vincellérek ne tudjanak meg semmit városi múltamról. Ha megsegít a vaksi sors, hetvenéves koromra tisztességes emberek a maguk világából való tisztességes embernek tartanak majd, tehát bortermelőnek, valakinek aki tudja hol kell meghalni. Mert nincs szebb halál, mint egy diófa alatt, a borospince előtt, ősszel, közvetlenül a szüret után, amikor az újbor már szunnyad és erjed a hordókban, a diót leverték a fáról, s a napnak szelíd ereje van még, mint az öreg ember szerelmének. Itt ülök majd egy padon, háttal pincémnek, ahol boraim pihennek, a kecskelábú asztalnak könyökölve. A mélyben a csepeli tájat látom, a messzeségben hazám lapályait. Könyvet csak ezeréveset olvasok már ebben az időben, s óbort iszom hozzá, ötéves somlóit. Így várom a halált.
Amíg eljön elképzelem néha, milyen lesz a pince? Húsz hordó sorakozik majd bolthajtásos mélyén, a hordók dongáira krétával írom fel az évjáratot és a bor nevét. Lesz három hordó rizlingem, ez már bizonyos. A rizling olyan a magyar borok között, mint a közhely az emberi gondolkodásban: összeköti az emberi dolgok mélyebb értelmét. Ne félj a közhelyektől, magyar: önmegóvó erő árad belőlük. Rizling lesz, nem nagyon régi, három-, négyéves olaszrizling, melynek simaságán érzik még a latinos műveltség és szőlőkultúra pannóniai pallérozottsága. A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél. Van egy fajtája, melyet csak palackos állapotában ismertem meg: az elhunyt Festetich herceg diási szőlőjéből való rajnai rizling. Már nem árulják, vagy ha igen, csak palackonként ritka helyeken. Egy időben ez volt a legnemesebb magyar fehérbor, csak a somlói ért a nyomába. Ez a Festetich- féle rajnai rizling halványzöld volt, s illata, mint a nagyon régi francia chablis-é. Volt valamilyen sajátossága, ami borban, emberben a legritkább, s mind egyre inkább kivész a világból: cachet-ja volt, pecsétes egyénisége. Ez a tünemény szűnőben: jó típusborok és típusemberek maradnak a helyén. De a rizling az volt Magyarországon, amit a franciák általános szóval, a műfaj közelebbi megjelölése nélkül, fehérbornak neveztek. Az a bizonyos pohár bor, melyet kéretlenül odaállítanak az ember elé a vendéglőben, az a bor, mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele, valami általános és megbízható. Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni.
A teljes idézet a letöltések menüpontban tekinthető meg!
